Padang

Nyugat-Szumátra nagyvárosa Padang (térkép balra), ahol teljesen más kultúra van, mint az eddigi helyeken. Elsőre az tűnik fel, hogy nagyon csúcsosak az épületek, mint Burmában (ott nem voltunk egyébként), és a reptér is ilyen - nagyon fánki.

A naplemente meg lehetetlenül piros.

Szumátra amúgy kb. egy egybefüggő dzsungel, még a reptért is erdő veszi körbe, de a gépről lehet is jól látni a végeláthatatlan zöld tájat (. Nagyon szép ez a hely, azt még nem mondtam. A város 1 milliós, de leginkább 1-2 szintes házakból áll, és olyan mintha teljesen organikusan fejlődött volna, várostervezésnek nyomát se látni. Van egy-két nagyobb út (de azok is 1+1 sávosak), azon kivűl mintha egy végtelen nagy külváros lenne az egész.

A hotelünk nagyon szép, a szobánk is, bár amikor elhúzzuk a függönyöket, észrevesszük, hogy az ablkakok ebédlőasztalokra néznek! :D Meg is kérdeztem a faszit, aki azt mondta, hogy ez normális, az a szoba a "szökőkút" szoba, mert ugye a bálteremnek kinéző belső udvarban van egy kis kút. Nice. Itt találkoztunk Chavitooval is, aki már itt volt két napja, csak egy másik szállodában (ahol csak mie goreng volt reggelire).

Mivel este volt, elmentünk vacsorázni, hogy kipróbáljuk a híres makanan padang-ot, azaz a pdangi konyhát, ami minden indonéz szerint az ország legjobb kajája. Gyalog indultunk el, de sehogy sem sikerült odatalálnunk, végül egy taxis vitt oda minket. Az a főutca szerű dolog legalábbis ambivalens. Ha Európában látnánk ilyen helyet, ki nem szállnánk a kocsiból. Közvilágítás ugyan nincs, de van sok biliárd klub pl. Na itt ki kellett szallnunk mégis, mert itt votl a kajálda.

Búcsú Csabitól, hátha nem látjuk viszont a séta után :)

Maga a kajálda sem volt túl bizalomgerjesztő, de nagyon kedvesek voltak az emberek. El is kezdték hordani a kajákat. Itt az a szokás, hogy nem rendelsz, hanem mindenből hoznak, és amiből eszel, azt fizeted ki. A leghíresebb kaja a rendang (röndang), ami kb. marhapörkölt, de fekete, meg elég jellegzetes fűszerezésű. Chavitoo meg Csillu is imádta. Egy kicsit még sétálgattunk, fotózkodtunk helyiekkel, aztán haza, alvás.

mindenből hoznak

Kissrác az asztalon, a halcsontvázak meg a földön (az nem látszik)

A fekete a rendang

A reggeliző hely nagyon szép, elegáns, és valamiért mindenki katona, vagy rendőr. Ennek a nyitjára nem jöttünk rá, meg nem is nagyon mertem őket lefotózni. :) Chavitoo a szállodájában megint mie gorenget reggelizett. Délelőtt elmentünk még egy surf shopba, mert akartunk valami helyi cuccot vcenni, de nem igazán sikerült, mert nem lehetett semmi helyit kapni.

A szállodába visszaérve aztán észrvettük, hogy nincs meg a fényképező. Óriás pánik, reptér helyett irány a szörfbolt, ott nincs, a pénzváltó, ott sincs. Aztán a szálloda, ahol a pénzváltó volt, hátha az ipari kamera észrevette. Na végül sok-sok idegeskedés után előkerült a taxis, aki eddig minket kereseett(!), visszahozta a kamerát, és még pénzt sem volt hajlandó elfogadni, amit hálám jeléül akartam adni neki(!!).

Ezek után irány a putri mocsár kikötő,

 itt minden busz ilyen

csabi ocska bárkákkal

putri kikötő

Sok a keresztény templom, efelett még kereszt is levitál

ahol várt ránk a kívül dzsunka, belül versenyautó járművünk, amivel nekiindultunk a 120 kilométeres útnak az Indiai-óceánon át.