Egy nap Mentawain - második rész

Ez egy két részes bejegyzés, az első részért kattints ide.

Vacsora csak délben lesz, úgyhogy addig csinálunk még ezt-azt. Bambulunk előre a teraszról, nézzük hogy szaladgálnak a kis tyúkok a mégkisebb csibéikkel. Vagy éppenséggel deszkát szerelünk, ha épp összetört szegényke

Okos

Ha szar volt a szörf, és az előrejelzés is szar, akkor iszunk bánatunkban :)

Szomorkodós - piálós. A végére jókedvű piálós lett.
Mondjuk a délutáni szörfnek nem segített. :)

Várjuk, hogy a kókuszdió a szánkba essen:

Ott fönt vágja a haver a cuccost

Egyébként a szigeten a legnagyobb veszély nem a cunami, a malária, vagy (szörf esetén) a fulladás, vagy a korallzátonyon szétkenődés, hanem a kókuszdió. Ha a fejedre esik, meghalsz. Szóval érdemes az ösvényen maradni, mert az kb. úgy van kialakítva, hogy a lehető legkevesebbet legyen kókusz-fürt a fejed fölött.

Egyéb tevékenység, hogy elmegyünk sétálni, kagylót gyűjteni, vagy fel a domb tetejére.

Brent a főnök kalyibája a domb tetején

Kilátás a tetőről

Még kilátás a tetőről

Szép nagy kagyló - haza is hoztuk ügyesen

Kis muréna a kis vízben

A domb amúgy különleges adottsága a szigetnek, ugyanis cunami esetén fel lehet rá szaladni. Nem úgy, mint a környező szigeteknek, akiknek biztonsági okokból biztosítaniuk kell elég létrát a kókuszpálmákhoz, ha értitek, hogy mondom! ;)

Kb. délben jön az ebéd, ami sült rizs, hal, vagy valami egyéb könnyű szokott lenni, szintén a fő kunyhóban.

Ebéd után ismét szörfözés következik, általában egy másik törésre (délután máshonnan szokott fújni a szél), utolsó nap pl. egy lakatlan szigethez mentünk, A frames-hez, ami elképesztően szép volt, tisztára mint a filmekben. Ezesetben velünk jött Csillu is, és snorkeleztünk, meg sétáltunk főleg (én alig szörföztem, mert nem volt igazán jó a törés - Chavitoo mondjuk mást mondana, mert ő addig szörfözött, hogy már mentőakciót akartunk indítani érte, de aztán a Kanduis csónak behozta végül a szigetre)

Miután hazaérünk, ismét vagy pihenés következik, vagy egyéb szabadidős tevékenység, pl. szörf Pitstops-on, a ház előtti törésen. A törésnek igen szerencsés a fekvése, mert esténként szinte mindig offshore szelek vannak, és mivel nyugati fekvésű, elég jó fotókat lehet csinálni a teraszunkról is:

Ha nem szörfözöm, akkor csak megnézzük a naplementét Csilluval, vagy utolsó este pl. kínai lampionokat eregettünk. A naplementék elég ütősek, nehéz kiválogatni néhányat.

Pitstops naplementében

Ugyanaz, más színű naplementében

Pálmafás, magazinbavalós

Nem csúnya

Ha minden igaz, ez Chavitoo és én

Ez viszont már biztos, hogy mi vagyunk :)

Ezek a színek felejthetetlenek - lennének, ha nem aranyhal memóriám lenne ;)

Naplemente után vacsora, erőteljes pálinka vagy Bacardi támogatással, fotó vagy film nézegetéssel, vagy versenyekkel. A verseny lehet remeterák verseny, mint a Maldív-szigeteken:

Charlie ujjából egy darabot kiharapott az egyik versenyző :)

Chavitoo, a controversial bajnok csalogatja versenyzőjét hevesen

Az egyik duct tappel megjelölt versenyző cliffhanger mutatványa

Vagy Jenga, különböző nehezítésekkel:

Cat jenga - kizárólag az igen mozgékony cica kézben tartásával játszható

Robot Chavitoo összedönt Jenga

Egyik este meg Csillu szülinapja volt, otthornól hozott gyertyákkal, és itteni csokis-sajtos fánk-tortával, na meg persze sok-sok pálinkával, amit a helyiek is megjegyeztek maguknak! ;)

Csodás mulatság volt! :)

Amikor már nagyon nagyon késő van (kilenc, sőt, akár TÍZ óra is!), akkor nyugovóra térünk. Hallgatjuk, hogy a Fittyü madár énekli, hogy fittyü-fittyü, sosem szűnő lelkesedéssel. A nyugovó általában azért nem tökéletes, mert 900 fok van (nyilván nincs légkondi, itt nagyon komolyan veszik a környezetvédelmet), és kb 5-ször ébredünk fel minden este a napi sok folyadék-bevitel miatt, de azért túléljük, nyugi! :)

Ja, és azt nem is mondtam, hogy egyik nap elmentünk megnézni néhány falut. Az egyikben úgy látszik, gyakran járnak a majomvadász, tetovált erdei emberek, mert találtam sok madzagon lógó majom koponyát, a másik faluban volt egy elég méretes szép belső mocsár, a harmadikba, a Nők Falujában pedig milliónyi gyerek kísért végig minket a falun (akik mellesleg kettétört szörfdeszkákon skimboardoztak addig...)

Igazi mentawai sámánnal sajnos nem találkoztunk :(, egyedül a félelmetes kókuszos néni volt egy kicsit úgy tetoválva, mint ők (közeli kép nincs, mert nem mertük közelről fotózni, de Peti kérésére itt egy fotó azért :) Ha jól emlékszem, videó van róla, úgyhogy majd mozgóképben talán visszatér! :)

Félelmetes néni kókuszt szed macsetével (!)

Na vissza is tért, mert megtaláltam a videót. Az arca persze ezen sem látszik, de állítólag aki meglátja az arcát, az azonnal kövé válik! Mondjuk a videón nem látszik, hogy milyen félelmetes meg milyen tetovált...