Búcsú Mentawaitól

Eljött hát az utolsó nap is, az utolsó szörf, utolsó motorcsónakozások, szépen megnéztünk mégegyszer mindent, és elbúcsúzgattunk a pálmafáktól,

a házikóktól,

a szörftől és a naplementétől,

Beng-Beeeeeng, on the dooor baby, Beng-beeeng

Este a helyieknek (Arilnak, Danielnek, meg Nemtomhogyhívjáknak) ajándékoztunk ezt-azt, Jordain gatyát, Chavitoo pólót, én meg a csodálatos YOLO atlétámat (bocs, Sweetie! :( )

Este még egy utolsó pompás vacsi, még néhány százszor elmontuk iszonyú ámerikai akcientussal, hogy

Ádonkééééééé mééééééééén,

Ággárö dzseeeeeááááááb,

Ágggárágó szöffffféééééén!

aztán alvás.
Hajnalban kelés, egy uccsó, kissé szomorkás reggeli, és indulás Padangra

Az utolsó hajnal

Az új hajó tényleg vadiúj, ez az első útja! Kényelmes, tiszta, még DVD játékos is van rajta, ráadásul jóval gyorsabb, mint a másik (43 helyett 56-tal is ment),

 Félóra késéssel befutott az új hajó

Mivel nincs kikötő, a kisebb hajóra a homokon bepakolják a cuccokat,
majd a bójánál átpakolják a gyorshajóba 

Keleti kényelem

...egészen addig, amíg épp elhagytuk a szigetcsoport, és az egyik böszme nagy motor leállt.

Már emelik is ki a motort

Egy motorral nem lehet megtenni ezt az egész utat, úgyhogy telefonálgatás vette kezdetét, hogy jöjjön az ahli mesin, azaz a szerelő. Nem igazán voltunk boldogok, mert 7-kor indultunk kb., az út 4 órás, és 1-kor indult a gépünk, úgyhogy már eleve nem volt biztos, hogy elérjük, de így azért még neccesebb lett a helyzet.

Azért persze Chavitooval azonnal kihasználtuk a pihenőt, és csobbantunk egyet! :)

Tetőről

Azért a 20-30 méter mély, amire homályosan le lehet látni,
az egy kicsit para

Egy fél óra múlva megérkezett a szerelő csónakja, átszállt hozzánk, és viszonylag gyorsan megállapította, hogy szerencsére nem a motorral van a baj, hanem a meghajtással (hoztak is tarcsit). Sajnos viszont ez egy elég nehéz cuccos, úgyhogy a vízen nem lehet megszerelni, ki kell kötni valahova. Szerencsére a közelben volt egy sziget (lehet, hogy maga Siberut volt, majd megnézem a térképen). Mindenesetre Chavitoo csak Pongo Pongonak hívta, nem véletlenül:

Végre egy szép sziget, nem olyan lepra, mint az eddigiek!

A szerelésben még nekünk is jutott szerep, mert -bár nem volt valami óriási swell- a minimális hullámok is elég jelentősen mozgatták a hajót, amit egy helyben kellett tartani a szereléshez.

Mi nagyon élveztük a szerelést

Szegény Csillu nem igazán osztozott velünk az örömben :)
Ebben szerepet játszott, hogy mi a vízben voltunk, ő a hajón rekedt

Amikor eluntuk a szerelést, egy kicsit körbenéztünk a parton.

Chavittooo pálmafával

Mikitooo kézénállásval

Chavitooo és Charlie a helyi házikó kisasztalánál

A hajó végre megjavult, juhuuu! A szerelő azért velünk utazott inkább Padangba, biztos, ami biztos. Menet közben mondjuk volt is egy kis köhögés, de végül nem lett baj. Ekkor már vagy 2 órája úton voltunk, úgyhogy rá is kapcsoltak rendesen, mentünk mint a disznó át az Indiai-óceán. Padangban már várt minket a transport, rohanva bepakolás, átszaggatás Padangon (3/4 óra, szinte folyamatos dudálásban), megérkezünk a reptérre, és még pont látjuk, hogy ki van írva, hogy a check-in nyitva, de már nem szállhatunk be :(. 4-5 órás út (kocsival együtt), 2 óra késés, és kb. 10 perccel maradtunk le! Méreg. AirAsia pult nincs, senkivel nem lehet értelmesen semmit megbeszélni, úgyhogy irány a szálloda, majd ott elintézzük.

El is intéztük, nagyon szép szobát is kaptunk (a lobbiból online foglaltunk szobát, mert úgy harmadannyi volt...), megjutalmaztuk magunkat egy kis fürdőzéssel, amit legutóbb elfelejtettünk, és alvás.

KFC helyett Texas Chicken, porcelán tányérban :)

A tetőterasz plumeriái

A tetőterasz medencéje Csilluval

Kilátás Padangra

Kilátás a fountain-ra fentről - oda nyilt a földszinti szobánk korábban :)

Láttunk még a tetőn egy igazi muszlim tini szülinapot, ami pontosan olyan, mint egy nem muszlim tini szülinap, csak több törölközővel: