2015. május 14., csütörtök

Utazás Indonéziába

Hát ez jó hosszú lett, de ne rinyáljatok, legalább van valami kint az oldalon! :)

Na, most reggel fél kilenc van, már szörföztem egyet, és még van energiám, úgyhogy írok gyorsan. Szóval elindultunk BP-ről egy fél órás késéssel, viszont igen kevés utassal. Ennek eredményeképp Csillu az első 6 órás etapot vízszintben alukálva töltötte, így.


Dubajban volt egy 4 órás várakozásunk este 11-től reggel fél 4-ig kb., ami elég megterhelő volt. A reptér is kicsit csalódás volt, mert vagy 100 bolt volt, de nem volt semmi egyéb tennivaló. Azt hittem az ilyen burzsuj hubokban van valami mozi vagy bármi. Na de nem. Csillu itt is aludt, én meg megint sorozatot néztem. Amin én is elaludtam. Ami azért nem volt veszélytelen indulás előtt fél órával... Pedig állítottam be ébresztőt is.


Na végre boarding, a nőci egyszerűen ketté tépi csillu beszállókártyáját, majd ad egy másikat, és közli, a hölgy upgrade-elve lett business osztályra. Aztán kiderült hogy én is! :) Nem tudom mi alapján, mert a gép majdnem fullon volt. Talán azért mert regisztráltam a frequent flyer programjukba. Na mindegy is, a business class-ban nem kellett csalódni, pezsgővel vártak, amit megittunk, felszálltunk, majd leeresztettük a redőnyt (gombonymásra :D ), kinyitottuk az ágyat, és alvás! :) Fel sem ébredtünk a reggeli frissítőig, meg kajáig, majd szépen kipihenve megérkezztünk Kuala Lumpurba. Ja, azt nem mondtam, hogy a business classon adnak egy-egy Bulgari neszesszert tele cuccokkal. :)




Onnan már nem volt annyira fánki a túra, mert AirAsiaval folytattuk, ezért ki kellett csekkolnunk, majd vissza. Viszont a deszka zsákom vagy 3/4 óra alatt érkezett csak meg, aztán meg kiderült, hogy  másik terminálra kell menni, ami nincs közel, és azt airtrain-re nem engednek fel nagy csomaggal. Közben meg ketyegett az óra. Szóval rohanás valahova az alagsorba 30 kiló csomaggal (csak nekem volt annyi), majd buszkeresés, csomag feltuszkolása, még ezer lokál ember beszállása, áttötyögés, becsekkolás, egy szekurity, még egy szekurity (anyád!!), és bent voltunk. A csekint a megadott végső határidő előtt 10 perccel teljesítettük...

Az AirAsia gép faja volt, a hármas ülésben nem volt mellettünk más, úgyhogy Csillu megint alaudhatott volna, de már nem volt álmos a 20 órányi utazás/alvás után! :D Balin Ari, az indonéz barátunk várt minket, elvitt a hotelbe, mi meg odaadtuk neki a 9 kiló cuccot, amit pöstről vittünk nekik.

Na, így ért véget az izgalmas és kalandos utazás.

4 megjegyzés:

  1. 1. Nem lett hosszu!
    2. Hogy rinyalnank mar?!?!
    3. Csillunak kicsit tul jo az alvokaja! Ha mar utközben kipihent mindent, akkor mi marad a következö harom hetre?! :D
    4. Csillu 20 oras alvasabol következtetek, hogy halalra dolgoztatok magatokat nyaralas elött. Biztos ezt latta rajtatok a nöci es megsajnalt benneteket! Jol tette! ;-)
    5. Ha ebben a posztban nem lett volna valami szar is, szerintem en kinyirom magam, ugyhogy örülök, hogy legalabb egyszer rohannotok kellett! :D :D :D
    6. 30 kilod volt - 9 Ari kolbasza - kb. 10 deszka - kb. 2 ing, boardshort, papucs = marad 9 kilo! :D
    7. Huzzal uj csajos boardshortot venni! MOST! :D
    *moki*

    VálaszTörlés
  2. Annnnnnnyira jo nektek!!!!!
    Es igen, csajos boardshort-ot loj valahol, meg smile-s bukosisakot is :)

    VálaszTörlés
  3. Ja, es ahogy zoooom-olni probaltam, azt lattam, hogy Csillu kormei meg szuzek!!

    VálaszTörlés
  4. Kriszta! Sajna egyelőre nem találtam érdekes gatyát, de nem én lennék, ha a lyukasat nem hordanám! :) Csillunak van lakkja, csak még várja az ihlet! :)

    VálaszTörlés