Mivel még nem indultunk el, kb. minden post a felkészülésről szól; ez is. Namost a heti 3-4 úszás az meglepően jól megy, bár hetente három reggel fullosan kiküldeni magam a medencében elég megerőltető tud lenni, érdekes módon inkább lelkileg mint fizikailag. Az egyik ilyen szerdán a reggeli úszás és esti 2 órás sétálás után, kiváló ütemezéssel Zsombi zseniális ötletét és kitartó kutató munkáját követve meglátogattuk Szentendrén az éjszakánként egy uszodában edző vedvízi kajakosokat, akik nagyon szívélyesen fogadtak minket, a ránk eső bérleti díj megfizetésével. Zsombi szintén ott lesz Balin, amikor megérkezünk, úgyhogy a részben közös surf trip miatt gyakran gyakorlunk együtt, bár eddig főleg szárazon, carver boarddal tettük. De most véééégre előkerült a szörfdeszka, és irány a víííz!
Az este nagyon jól sikerült, 2 órát voltunk a vízben, amit az alábbi tevékenységekkel töltöttünk ki:
1. Evezés-evezés-evezés - ugye ez a legfontosabb, és jó társaságban nem is olyan szörnyű. Sok hónap kihagyás után viszonylag gyorsan jelentkezik a tarkó, alsóhát és lapockák közötti izzó zsibbadás, de hát ezért jöttünk! :)
Emellett találtunk még két elég szórakoztató játékos gyakorlást (vagy csak játékot):
2. Az egyetlen bent hagyott sávelválasztó alatt duck dive gyakorlás. Itt ugye az a cél, hogy az ember jó sebességgel megközelítse az úszó kötelet, majd egy duck dive segítségével átjusson alatta. Ezt mindenkinek tudom ajánlani, mert ha van egy viszonyítási pont, akkor nem kell csupán az érzéseidre hagyatkozni, hogy "ez vajon jól sikerült most, vagy szarul?", a másik segítség, hogy a fix viszonyítási pont mindig segít, hogy célokat tűzz ki magad elé: pl. először annyira sikerült a mutatvány, hogy kb. a hátunk közepénél volt a kötél, amikor feljöttünk. De gyakorlással el lehet érni, hogy amikor feljössz, már a combodnál legyen a kötél, vagy térdnél, vádlinál, stb., ezzel mérve az előrehaladást. Jó móka, jó fárasztó, és lehet vele fejlődni, ami egy nagyobb hullámos nap "életet menthet". Na, most találtam róla egy videót is, ami alapján a vádliig eljutni már nem is számít rossznak! :)
3. A harmadik móka, amit találtunk, és aztán el is töltöttünk vele vagy fél órát, az az, rohanunk a víz felé deszkával a kezünkben, és mint a skimboardosok, magunk elé ledobjuk a vízre a deszkát ugrás közben, aztán azon landolunk és csúszunk tovább. Érdekes módon ez fordítva volt, mint a legtöbb dolog az életben: gondolatban nehéznek tűnt, de gyakorlatban igazából tök könnyű volt, és nagyon jó móka. Erre is találtam hasonló videót: Így könnyebb elképzelni, csak a két gyerek helyett két "fiatal"emberrel, akik azért legalább annyira élvezik, mint a 12 évesek! ;)
Az este jónak igérkezett, de még sokkal jobb lett, úgyhogy szinte biztosan megyünk még majd!
 |
| WOOHOOOO! :) |
1. Evezés-evezés-evezés - ugye ez a legfontosabb, és jó társaságban nem is olyan szörnyű. Sok hónap kihagyás után viszonylag gyorsan jelentkezik a tarkó, alsóhát és lapockák közötti izzó zsibbadás, de hát ezért jöttünk! :)
Emellett találtunk még két elég szórakoztató játékos gyakorlást (vagy csak játékot):
2. Az egyetlen bent hagyott sávelválasztó alatt duck dive gyakorlás. Itt ugye az a cél, hogy az ember jó sebességgel megközelítse az úszó kötelet, majd egy duck dive segítségével átjusson alatta. Ezt mindenkinek tudom ajánlani, mert ha van egy viszonyítási pont, akkor nem kell csupán az érzéseidre hagyatkozni, hogy "ez vajon jól sikerült most, vagy szarul?", a másik segítség, hogy a fix viszonyítási pont mindig segít, hogy célokat tűzz ki magad elé: pl. először annyira sikerült a mutatvány, hogy kb. a hátunk közepénél volt a kötél, amikor feljöttünk. De gyakorlással el lehet érni, hogy amikor feljössz, már a combodnál legyen a kötél, vagy térdnél, vádlinál, stb., ezzel mérve az előrehaladást. Jó móka, jó fárasztó, és lehet vele fejlődni, ami egy nagyobb hullámos nap "életet menthet". Na, most találtam róla egy videót is, ami alapján a vádliig eljutni már nem is számít rossznak! :)
3. A harmadik móka, amit találtunk, és aztán el is töltöttünk vele vagy fél órát, az az, rohanunk a víz felé deszkával a kezünkben, és mint a skimboardosok, magunk elé ledobjuk a vízre a deszkát ugrás közben, aztán azon landolunk és csúszunk tovább. Érdekes módon ez fordítva volt, mint a legtöbb dolog az életben: gondolatban nehéznek tűnt, de gyakorlatban igazából tök könnyű volt, és nagyon jó móka. Erre is találtam hasonló videót: Így könnyebb elképzelni, csak a két gyerek helyett két "fiatal"emberrel, akik azért legalább annyira élvezik, mint a 12 évesek! ;)
Az este jónak igérkezett, de még sokkal jobb lett, úgyhogy szinte biztosan megyünk még majd!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.